Nem tudom, hányan lehettek így ezzel, de harminc éves koromra kezdem megérteni magam, hogy mi az amit szeretnék, mi az amit tudok és mi az, amit értek és még megérthetek. Az élet többről szól, mint a (kényszerű, de nem kényszer) munka és annak rövidebb-hosszabb megszakításait jelentő munkaszünetek ciklikus egymásutánja. Az életnek íze kell legyen, amit csak akkor érzel, ha azt csinálod, ami leköt, amit szeretsz. Ezért szeretek főzni (meg síelni, meg kirándulni), mert ilyenkor érzem csak az élet-étel ízét. Olyan folyamat, ahol a 2x2 mindig négy, de ha te szeretnéd, akkor lehet háromésfél vagy öt is, és csak egy kis mozdulat kell hozzá; kicsivel több koriander, vagy még öt perc a főzőlapon. Pont, mint az élet.